Kezdőlap » Szószedet (P–SZ)

Szószedet (P–SZ)

A–E | F–J | K–O | P–SZ | T–Z


P

Pabucs (oszmán: pabuç)
Papucs, saru (Schmidt)
Pala (oszmán)
„Hagymafejes” markolattal, egyenes keresztvassal szerelt, sajátos görbületű (a markolattól egyenes, a penge 3/5-étől görbülő), szablya kifejezett, sarkos fokélű, „T” átmetszetű pengével. Ezt a szót használják az Eduard Wagnernél „orosz tüzérségi kindzsál” néven szereplő, sajátos formájú, kétélű, szimmetrikus markolatú enyhén ívelt pengéjű, rendszerint bőrrel bevont fa hüvellyel ellátott, hosszú tőre is. (Szőllősy). Pallos (Marsigli)
Palánk (magyar)
Földből, fábólv(sövényből) épített erődítés, sánc (Marsigli); ezt nevezték még magyar módi erődítésnek
Panajotatosz (görög)
A görögkeleti egyház fejének címe (Marsigli)
Para (oszmán)
Török ezüstpénz (Marsigli)
Pasa (oszmán: paşa)
Magas katonai rangot viselő személyek titulusa. A XVI. századig elsősorban a vezíreket, beglerbégeket illette meg, a század végétől már a szandzsákbégeket is. (Szőllősy); magas hivatalokkal járó cím (Marsigli)
Pasalik (oszmán: paşalik)
Egy pasa fennhatósága alá tartozó terület, vilajet (Marsigli)
Pátriárka (görög)
A görögkeleti egyház legmagasabb papi méltósága (Marsigli)
Pazar (oszmán)
Piac (Schmidt)
Pejgamber (oszmán: Peygamber)
Krisztus (Schmidt); A szó jelentése: próféta (Szőllősy)
Pejkan-i hassza (perzsa:peykan-i hassa)
A szultán lova mellett jobb oldalon vonuló testőrök; korábban az elit hírvivők csoportja (Marsigli)
Pendzsik (perzsa: pencik)
A foglyok vagy rabok után a kincstárnak járó ötöd (Marsigli)
Pergende (oszmán)
Török evezős és vitorlás hajó, hasonló a brigantinhoz (Marsigli)
Peszendide (oszmán)
A szó jelentése: kedvelt, elfogadott (Marsigli)
Piaszter (olasz, piastra)
Török ezüstpénzek egyik európai elnevezése (Marsigli)
Pirincs (oszmán: pirinç)
Sárgaréz (Schmidt)
Porta (oszmán)
Az Oszmán Birodalom vezető kormányszervének keresztény elnevezése (Marsigli)
Propaganda fide (latin)
Az 1622-ben-ben XI. Gergely pápa által alapított római székhelyű kongregácio feladata a katolicizmus terjesztése volt (Marsigli)

R

Raki (oszmán)
Pálinka (Schmidt); Ánizzsal ízesített szőlőpárlat (Szőllősy)
Ramazan (arab)
A mohamedán év kilencedik hónapja, a böjt hava (Marsigli)
Ratl (arab)
Súlymérték (Marsigli)
Rája (oszmán: raja)
Adófizető alattvaló az Oszmán Birodalomban (a XVIII. századig felekezeti különbség nélkül) (Marsigli)
Reisz (oszmán: reis)
Az azabok vezetője; kormányos (hajós azabok esetén) (Marsigli)
Reisz efendi (oszmán: reis efendi)
A török kancellária vezetője, ekkor a külügyek fő intézője (Marsigli)
Rondelle (francia, magyarban rondella)
Körbástya (Marsigli)
Rub (orosz)
Hosszúságmérték (rőf) (Marsigli)
Ruznámcse (oszmán: ruznamçe)
A kiutalt javadalombirtokok nyilvántartására szolgáló könyv (Marsigli)
Ruznámedzsi (oszmán: ruznameci)
A ruznámcsét vezető írnok (Marsigli)

S

Sakirdán-i házine-i ámire (oszmán)
Kincstári írnokok, eredetileg tanoncok (Marsigli)
Salvár (oszmán: salvar)
Bő szárú, az ülepén széles betoldással szabott török nadrág. (Szőllősy)
Sátir (oszmán: şatır)
A pejkekhez hasonló feladatokat ellátó udvari szolgálattevő (Marsigli)
Sehir (oszmán: şehir)
Város (Schmidt)
Sehir emini (oszmán: şehir emini)
Az udvartartás pénzügyi felügyelője, az icsoglanok élelmezésének és ruházkodásának biztosítója (Marsigli)
Sejtan (oszmán: şeytan)
Ördög (Schmidt)
Serap (oszmán: şarap)
Bor (Schmidt)
Serbet (oszmán: şerbet)
Mézsör, méhsör (Schmidt)
Serifi (oszmán)
Aranypénz (dukát) (Marsigli)
Sejk (arab)
Dervisrend (lelki) vezetője (Marsigli)
Simsir (oszmán: şimşir)
Kard. Perzsa szó (samsir). Gyűjtőfogalom, nem egy kardtípus (szablyatípus) neve. A mai török szóhasználatban többnyire azt a szablyatípust nevezik így, ami a magyarban Csillag Ferenc nyomán „szejf” néven, a törököknél mint „pala” ismeretes. (Szőllősy)
Spanyollovas (katonai terminus)
Gyalogsági rohamgát, amely egy vastagabb gerenda előre fúrt lyukaiba X alakba egymás mellé helyezett rudakból készült (Marsigli)
Sükür Allah (oszmán: şükür Allah)
Dícséret Istennek (Schmidt); „Hála istennek = Allaha şükür” (Szőllősy)

SZ

Szabah (oszmán: sabah)
Reggel (Schmidt)
Szadak (oszmán: sadak) / Kemandan (oszmán)
Íjtegez (Szőllősy)
Szaka (oszmán: saka)
Vízhordó (Marsigli)
Szakal (oszmán)
Szakáll (Schmidt)
Száljáne (oszmán: salyane)
Éves készpénzfizetés (Marsigli)
Szaman (oszmán saman)
Szalma (Schmidt)
Szamszondzsu (oszmán: samsoncu)
Vadászkutyapecérek, a janicsárok 71. századának tagjai (Marsigli)
Szanat (oszmán: sanat)
Helyesen ehl-i szana, vagy szanatkarlar lenne, a “művészet” jelentésű szót Marsigli kézműves értelemben használja (Marsigli)
Szandzsák, szandzsákbégség (oszmán: sancak, sancakbejlik)
Az Oszmán Birodalom “megyei” szintű közigazgatási egységei (Marsigli)
Szandzsákbég (sancakbey)
Egy-egy szandzsák katonai és polgári vezetője (Marsigli)
Szandzsakdar (sancakdar)
Zászlóvivő (Marsigli)
Szárik (oszmán)
A turbán fő alkotóeleme. A turbán alapját képező kis nemez sapkára feltekert (általában fehér) textil. Anyaga lehet „tülbend” (ritka szövésű finom pamutvászon), „abani” (fehér selyem), vagy „sál” (kasmírgyapjú sál) (Szőllősy)
Szari (oszmán: sarı)
Sárga (Schmidt)
Szarradzs (oszmán: sarrac)
Marsigli istállómesternek magyarázza, valójában nyeregkészítőt jelent (Marsigli)
Szazdan szal (oszmán: sazdan sal)
Nádból készült tutaj (Marsigli)
Szefárd (héber)
A zsidóság spanyol rítust követő ága (Marsigli)
Szejf (arab: seyf)
Kard. Arab szó. Gyűjtőfogalom, nem egy kardtípus (szablyatípus) neve. A mai török szóhasználatban többnyire korai arab egyenes kardokra használják. (Szőllősy)
Szekbán (perzsa: sekban)
A janicsárság egy alakulata, a szultáni vadászkutyák vezetői; a szerhadkulu katonaság egyik, parasztokból álló egysége (Marsigli); 1451-ben az addig önálló testületként működő Szekbánok betagozódtak a janicsár testületbe. Ettől kezdve a 34 szekbán alegység (bölük) együtt alkotta a janicsár testület 65. ortáját. A gyalogos szekbán bölükök átlagos létszáma 30-40 fő volt, kivéve a 18. szekbánbölüköt, amely elérte a 4-500 fős létszámot is. A szekbán bülökök közt voltak lovas alegységek is. A szekbánok eredetileg vadászatok alkalmával a szultán kíséretét adták, és biztosították a „technikai hátteret” a vadászathoz. Ez a feladatuk a janicsár testületben is megmaradt. A bölükök parancsnokait a funkciójuk alapján nevezték el (pl.: zagardzsibasi = az agarászok főnöke). Összesen mintegy 1500-2000 főt foglalt magába. (Szőllősy)
Szekbán avdzsilar (perzsa: sekban avcilar)
A 35. számú janicsárszázad, feladatuk a vadászat (Marsigli)
Szekbán basi (oszmán: sekban başi)
A jancsár csapattest egyik tisztje, a szekbánok vezetője, az isztambuli helyettes heklytartó (Marsigli)
Szekbán bölükbasi (oszmán: sekban bölükbaşi)
A szerhadkulu katonaság szekbánjainak vezetője (Marsigli)
Szelám agasi (selam agaşi)
„Köszönő mester”, ceremóniamester (Marsigli)
Szelimi turbán (oszmán: selimi kavuğu)
Magas, hengeres fehér turbán, oldalán visszakanyarodó, vékony textil hurkával. A XVI-XVII. században a kızlar ağası (főeunuch) viselte és talán a szultáni szeráj néhány más magas rangú tisztségviselője. (Szőllősy)
Szenna (arab)
Enyhe hashajtó hatású növény (Marsigli)
Szeráj (perzsa: saraj)
Az Oszmán Birodalomban a szultáni palotát, az udvart és intézményeit jelentette (Marsigli)
Szeraszker (perzsa)
Szó szerint a katonaság feje, fővezér, a szultán által valamely hadjárat idejére és tartamára kinevezett főparancsnok, ha az uralkodó nincs jelen (Marsigli)
Szercsesme (oszmán: serçeşme)
Az irreguláris csapatok vezetője (Marsigli)
Szerdár (oszmán: serdar)
Egy-egyhadjáratra kirendelt török vezér, helyettes (Marsigli)
Szerdár nakaraszi (oszmán: serdar nakarasi)
Kicsi, dupla dob (Marsigli)
Szerdengecsti (oszmán: serdengeçti)
Önkéntes katona, aki elébe megy a veszélynek (Marsigli)
Szeren (oszmán: seren)
Vitorlarúd (Marsigli)
Szerhadkulu (oszmán: serhadkulu)
A központ zsoldosaival szemben, a „végvidéki szolgák”, vagyis a birodalom végváraiban állomásozó helyőrségek katonasága (Marsigli)
Szicsan (oszmán: siçan)
Egér (Schmidt); Patkány, az egér = fare (Szőllősy)
Szicsan jol (oszmán: siçan jol)
Szó szerint egérutat jelent, a megtámadott várfallal párhuzamosan futó árkokat összekötő árokfajta, valójában közelítő árok (Marsigli)
Szilahtár (oszmán: silahtar)
1. A szultán fegyverhordozója, az uralkodó magánkamarájának egyik magas rangú személye. (Ugyanilyen beosztású főembere volt a vezíreknek, pasáknak is.) (Szőllősy)
2. A portai haderő második legrangosabb (7500 fős) lovas alakulatának katonája. Fegyverhordozó, az udvari lovas alakulatok egyike (Marsigli)
Szinebent (oszmán: sinebent)/göüszlük (oszmán: göğüslük)
Szügyelő, szügyhám (Schmidt)
Szkíta (görög)
Iráni eredetű nomád nép, a Kárpát-medence területén a Kr. e. VI. században telepedtek le. (Marsigli)
Szolak (oszmán: solak)
Különleges csoport a janicsár testületen belül. A 60, 61, 62. és 63. dzsemátot alkották. Hadjárat idején ők alkották a szultán (illetve a had élére kinevezett főparancsnok, a szerdár) közvetlen testőrségét. Mindvégig íjjal voltak felfegyverezve. Hadjárat idején a szultán jobbján menetelő két dzsemát parancsnoka bal kézzel feszítette meg az íját, hogy ne háttal forduljon a padisah felé. E két „balkezes” tisztről kapta a nevét a négy dzsemát (solak = balkezes). (Szőllősy) A szultán lova mellett bal oldalt haladó testőrök, a janicsárok 60-63. százada. (Marsigli)
Szolak basi (oszmán: solak başi)
A szolakok vezetője (Marsigli)
Szorbet (oszmán: sorbet)
Jégbe hűtött sűrű gyümölcsszörp (Marsigli)
Szpáhi (oszmán: spahi)/szipahi (perzsa: sipahi)
1. Javadalombirtokos lovas katona. Birtokának, a tímárnak a jövedelme nem érte el a 20 ezer akcsét. Hadjáratra a birtok nagysága szerint bizonyos számú lovas katonát (dzsebelüt) kellett kiállítania. (Szőllősy)
2. A portai haderő legrangosabb (7500 fős) lovas alakulatának katonája. Hadba vonulásra és katonaállításra kötelezett javadalombirtokos lovas katona; a török központ kormányzat zsoldos lovasságának egyik alakulata. (Marsigli)
Szpahiler agaszi (oszmán: spahiler ağasi)
Az udvari testőrség szpáhijainak vezetője (Marsigli)
Szultán (oszmán: sultan)
Császár (Schmidt)
Szultáni (oszmán: sultani)
Aranypénz (Marsigli); Súlya 3,5 gramm körüli (Szőllősy)
Szu sziiri (oszmán: su sığırı)
Fekete vizibivaly-ökör (Schmidt)
Szu (oszmán: su)
Víz (Schmidt)
Szümün (oszmán: sümün)
Másik néven timon, francia váltópénz (Marsigli)
Szürszat (oszmán: sürsat)
A hadsereg ellátására eredetileg természetben szedett adó (Marsigli)
Szüt (oszmán: süt)
Tej (Schmidt)

A–E | F–J | K–O | P–SZ | T–Z